Párzástól a leválasztásig
Az ivari különbségek
A törpehörik nemét viszonylag könnyen megállapíthatjuk. Oldalról nézve, a hímek faroktöve lépcsőszerű, a nőstényeké gömbölyded. Az ivar- és végbélnyílás elhelyezkedése pedig tévedhetetlenül árulkodik a példány neméről: a nőstényeken ezek sokkal közelebb vannak, mint a hímeken. Ha már a vásárláskor meghatározott nemű hörcsögöt szeretnénk választani, a tenyésztő vagy kereskedő bizonyára szívesen megmutatja az ivari különbségeket, amely már a 3-4 hetes állatokon jól elkülöníthető.
Bal: nőstény, Jobb: hím
Szoktatás
Mivel a dzsungik nem társaságkedvelők, nem biztos, hogy első látásra elfogadják egymást, ami elég komoly sérülésekhez vezethet, ha nem figyelünk kellőképpen. Ezért nagyon fontos, hogy összeszoktassuk a két hörit párzás előtt a megfelelő módon. Az egyiket valamilyen módon el kell határolnunk a másiktól, hogy ne tudja megtámadni, de érezze a szagát. Erre oldalára fordított mókuskereket szoktak használni egyesek, de a kreatívabbak kiokoskodhatnak akár mást is. Napi néhány perces "ketreces" ismerkedés elegendő, hogy megszokják egymást.
Érdemesebb terráriumba tenni őket, mivel ketrec esetén a picik kipotyoghatnak a rácsokon, ami az elvesztésükhöz is vezethet (tapasztalat!).
Érdemes tudni, hogy a nőstény 4 naponta tüzel, szóval minden 4. napon (24 órán át) kész a párzásra. A többi napon vagy megtűri a hímet, vagy megtámadja, csipogással jelzi, hogy zavarja a jelenléte. Ha neki esik és már hang nélküli verekedésbe torkollik a helyzet, azonnal el kell venni tőle, különben akár meg is ölheti, súlyos sebeket ejthet rajta. Ha sérüléseket látunk a hímen, Betadinnel nyugodtan kezelhetjük!
A párzás
A hörcsögök viszonylag rövid élete miatt általában 18 hónaposan szűnik meg szaporodóképességük, ez 12-15 hónaposan kezd el csökkenni. A hímek viszont még 18-20 hónaposa korukban is fedezhetnek eredményesen.
Általában a nőstényt szoktuk a hímhez tenni, mivel ő jobban elfogadja, ha egy másik állat tartózkodik a területén vagy tegyük mindkét állatot egy semleges helyre (kitisztított ketrecbe, terráriumba, amin egyik állat szagmintája sincs rajta!). A nőnemű egyed nagyon védi a területét.
"Ha a nőstény valóban fogékony pár órán belül megkezdődik a párzás. A nőstény meghatározott illatanyagok kibocsátásával jelzi termékenységét, illetve párzási készségét, ez alapján ismeri fel a kan, hogy partnere mikor kész a párzásra. A kan óvatosan orrával szimatolva járja körül a nőstény fejét, és kapcsolatot keresve szimatolja nőstény orrát. Ettől a nőstény is izgalomba jön és szimatolni kezdi a hímet illatjelek után kutatva. A nőstény olykor abba hagyja ezt a rituálét, odébb szalad lelapul és várja a hím közeledését, amely ilyenkor újra kezdi a nőstény szimatolását, és végig szimatolja annak testét, nyakát, fejét, hasát a genitáliákat. Ez a mozgássor sokszor megismétlődhet, miközben a nőstény el-elszalad, hogy távolabb megálljon. Egy-egy ilyen megállásban megy át a játék valódi párosodásba. A hím a horpaszánál kapja el a párját, és csak annyi időre engedi el, hogy testének hátsó részét és a genitális régiót szaglássza vagy nyalogassa. A nőstény ilyenkor akár meg is merevedhet, és mozdulatlanul tűri a kan "tevékenységét". A hím számára ez a jel, hogy átölelje párját, és megkezdje a párzást."
Forrás: https://torpehorcsogok.hu/szaporodas.php
Párzás után kb. 16 nappal érdemes kivenni a hímet a nősténytől, hogy nyugodtan tudja "építgetni" a fészket. Azért is célszerű, mert ellés után ismét fogamzóképes, amit a hím ki is használ, minek következtében 18 nap múlva egy újabb alomra számíthatunk, ami nagyon megviseli az anyát és a kicsiknek sem tesz jót, hisz túl korán le kell választanunk az új babák miatt.
Vemhesség
A vemhesség időtartama általában 17-22 nap. Az anya általában 6-8 babát hoz világra, ennél persze lehet több és kevesebb is. Nálunk nem egyszer született 8 kicsi és mind életben is maradt, valamint egészségesek is voltak.
Szülés előtt az utolsó 7-8 napban szembetűnőbbek a vemhesség jelei. Sokkal gömbölyűbb lesz az anya, a mellbimbók jobban kitüremkednek. Ilyenkor, a vemhesség előrehaladtával szeszélyesebbé és agresszívabbá is válik a nőstény, tehát nagyon figyeljük, hogyan viszonyul a hímhez, ha mellette hagyjuk.
"Ha a nőstény nem tűri meg maga mellett a hímet, akkor gyakori csipogó hang kíséretében történő perpatvar szem- és fültanúi lehetünk. Ilyenkor mint egy szőrlabda összegömbölyödve esnek egymásnak az állatok. Legtöbb esetben a nőstény indítja a verekedést. Ha valami nem stimmel, azt már a hím viselkedéséből is láthatjuk. Kerüli a nőstényt, és ha mégis szembe találkozik vele, hosszan egymás felé tartják fejüket, mint két kobra. A hím a verekedés elkerülése érdekében általában meglapul vagy hanyatt vágja magát. Ez a taktika egy darabig működik csak, amint a nőstény a vemhességi időszak körülbelül felét eléri, még agresszívabbá válhat a hímmel szemben, és a következő ilyen alkalommal, amikor a hím hanyatt vágja magát, már a heréket fogja támadni. Megfigyelhető az is, hogy ilyen esetben újra és újra odadörgölik illatmirigyeiket a ketrec berendezési tárgyaihoz, ezzel kijelölve területeiket. Ha verekedéseket tapasztalunk, főleg ha azok sebesüléssel járnak, vagy akár csak észrevehető depresszív illetve agresszív viselkedést mutat valamelyik állat, úgy feltétlenül vegyük ki a nőstényt a hím territóriumából, és helyezzük át egy külön ketrecbe, terráriumba." Forrás: https://torpehorcsogok.hu/szaporodas.php
A vemhesség alatt nagy gondot kell fordítani a nőstény ellátására. Ilyenkor érdemes neki a megszokottnál nagyobb mennyiségű táplálékot adni mindenből (magvak, fehérje, stb.-dupla adagot), ugyanis ilyenkor a magvakból el is raktároz. Ha nem talál megfelelő mennyiségű élelmet, a kicsiket meg is eheti. A fehérjeadagot a szülés előtt 3 nappal viszont ne duplázzuk, mert könnyen a kicsikre hízhat a mama, ami komplikációkhoz vezethet (beszorul a baba a szülőcsatornába), akár az anya-, akár a pici hörik halálához is.
Biztosítsunk számára megfelelő mennyiségű fészekanyagot (széna, illatmentes zsebkendő-, törlőkendő csíkok, stb.)- ezzel tömködjük tele a házikóját-, illetve akár több búvóhelyet, hogy kiválassza a számára legmegfelelőbbet.
Az ellés közeledtével a lehető legkevesebbet zavarjuk a nőstényt. Csak akkor vegyük kézbe, ha feltétlen muszáj!
Szülés előtti napokban az almot mindenképpen cseréljük ki tisztára és a terráriumot, ketrecet pedig mossuk ki alaposan.
Ellés
Általában az esti vagy a kora hajnali órákban szokott zajlani komplikáció mentesen, amit nem biztos, hogy éppen el tudunk kapni. Nekem sikerült szemtanúja lennem egy egész alom világra jövetelének, sőt nálunk volt, hogy napközben ellett az anya, viszont zavarni, zaklatni, benyúlkálni nem szabad hozzájuk.
A picik vakon, csupaszon és teljesen magatehetetlenül jönnek a világra.
Törpehöriknél a max. alomszám 8, viszont a legáltalánosabb 4-6 kölyök.
A halva született vagy fejletlen piciket az anya általában megeszi, ez akkor is előfordulhat sajnos, ha nem jut elég tápanyaghoz.
Az 1-1,5 g tömegű picinyekről ha más nem, fülünkkel szerezhetünk tudomást. A mindig éhes babák magas csipogó-cincogó hangon jeleznek, ha anyuci akár egy pillanatra is magára hagyja őket.
A nőstény eleinte csak enni és inni jön elő, szinte minden idejét a fészekben tölti, ilyenkor ne háborgassuk.
Ne nyúljunk a fészekhez és ne akarjuk mindenáron megnézni a kicsiket. Pár napig ne nyúljunk hozzájuk (5. napon már kézbe vehetjük, de előtte mossunk alaposan kezet!), mert az anya könnyen magára hagyhatja őket!
Az első héten lehetőleg ne takarítsuk a terráriumot/ketrecet, nyáron természetesen már lehet hamarabb (5. nap környékén). Az első takarításkor a fészket hagyjuk a helyén, csak a többi részt cseréljük. Ha az anya az almot átköltöztette időközben, akkor a régi fészek is takarítható. A sarkot ahová az anya vizel illetve ürít természetesen korábban és sűrűbben is takaríthatjuk.
Továbbra is biztosítsunk az anyának dupla adag eleséget, a fehérjéből is mehet ismét duplán, valamint nagyon fontos, hogy legyen mindig előtte friss víz. Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű teje legyen.
Figyeljünk arra, hogy önitatót használjuk, mert a tálkába könnyedén belepottyanhatnak a picik!
A picik/leválasztás
Néhány naposan (9-10) már előjönnek még csukott szemmel felfedezni a világot, közben jellemző, hogy már ilyenkor fogyasztják anyuci eleségét. A mama ilyenkor visszaviszi őket a biztonságos odúba.
Kb. 2 hetesen már kinyílik a szemük. Először a bőr pigmentjeiből, majd a serkenő szőrzetből tudunk következtetni a hörik színére. A kézbevétel mint már említettem, 5 naposan nagyon tiszta kézzel megtörténhet, de jobb, ha várunk addig, míg kinyílik a szemük.
A kicsiket kb. 3 hetes korukig szoptatja anyjuk. 4 hetes korukra már teljesen önállóak, ekkor már elválaszthatók az anyától. Nagyon fontos, hogy ekkor már nemek szerint is külön kell őket választani, hiszen már ilyenkor testileg alkalmasak a fogamzásra, viszont mentálisan még nem, nagyon fiatalok hozzá, nem is beszélve a beltenyészet veszélyeiről!
Leghamarabb 4 hetesen adhatjuk őket új gazdihoz, viszont a kisebb, gyengébb, fejletlenebb egyedeket érdemesebb még pár hétig magunknál tartani!
A kicsikkel történő folyamatos, napi szinten történő foglalkozás kezessé, és szelíddé varázsolja őket. Nem lesznek félősek és sok-sok örömteli pillanatot szereznek majd új gazdáiknak is, akik így már emberi kézhez szokott kis állatokat vihetnek haza.
A megérdemelt pihenő!
Ha további egészséges kicsiket szeretnénk majd a nőstény hörinktől és persze azt is, hogy vele se legyen semmi probléma, lényeges, hogy hagyjunk neki időt a regenerálódásra! Tehát lehetőleg párzás után ne hagyjuk mellette a hímet, illetve szüléstől számított 6 hétig ne pároztassuk újra.
Továbbá adjunk neki dupla adag fehéréjét a helyreállás elősegítéséhez!
Nagyon ajánlott ezeket betartani kiskedvencünk érdekében!
Forrás: https://karfiolhamster.weebly.com/
https://torpehorcsogok.hu/szaporodas.php
Saját tapasztalatok!